kleine_katze

Már több mint egy éve szeretjük egymást... Szinte hihetetlen. Napról napra boldogabb vagyok, és ha vannak is kisebb összezördüléseink, általában megoldjuk őket... Talán egyre jobban.

A suli viszont nem egyszerű. Azt hittem, és mindenki azt mondta, könnyű lesz és lazán fogom venni... Persze. Ezek szerint egyáltalán nem is ismertek. Azért remélem, a vizsgákon át fogok menni...

Na megyek is tanulgatni még egy kicsit...

    Olyan rossz egyedül... Elment a szerelmem, én meg itt állok egyedül. Több, mint két hét?? Hihetetlen... ma voltunk 8 hónaposak, és együtt sem töltöttük ezt a csodálatos napot...
Hiányzik... Hihetetlen, még sosem voltunk ilyen sokáig távol egymástól...             Vasárnapig etetem a kutyusát, utána meg elutazom én is... De néhány hét és találkozunk újra!!! Olyan jó lesz. Két hétig dolgozni fogok. Még nem tudom, mit, de valamit muszáj lesz, mert a pénz is kellene... Hogy tudjam költeni;)
    Aztán csak egy napunk lesz, és megint elutazom nyaralni... Aztán jön ő is velem a Balcsira...
    Ott legalább talán lesz egy kis időnk egymásra, még ha nem túl sok is, mert nem leszünk egyedül... Majd esetleg náluk, sokkal-sokkal később.

    Addig még 3szor mennem kell a kutyust etetni
aki egyébként irtó édes:) Meg virágot is kell locsolnom. A kutyi egy tündééér, és imádom, jót fogunk holnap játszani.

    Na, késő van, lassan le is fekszem. Holnap fitnek és  energikusnak kell lennem;)

Ma jött haza a barátom:) Annyira jó végre ilyen hosszú idő után... Áh, igazából csak néhány napra utazott el, de nekem ez is épp elég volt a családból. Tele vagyunk botrányokkal, mint
rendesen. Természetesen eszik meg marják egymást ott, ahol lehet, én meg viseljem el...nem tudom, igazából az is lehet, hogy én élem meg túl drasztikusan ezt az egészet. Majd kiderül. De azért jó lenne kicsit kipróbálni, milyen lenne nem itthon lakni... Majd talán ha egyszer sikerül igazán elfogadniuk azt, akit szeretek. Vagy nem is erről lenne szó?...
    Valójában nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy több, mint 7 hónapja olyan szerelmes vagyok... Velem még sosem történ ilyen, éltem mindenki kicsapongó életét, ahogy az lenni szokott, és végre igazán megállapodtam!!! Persze, volt már ennél hosszabb kapcsolatom is, de nem voltam szerelmes. Most meg olyanok vagyunk, mint akik alig egy hete vannak együtt:) Ez az, ami igazán boldoggá tesz.
    A maradék érettségimhez meg majdnem van még egy hetem. Ki kellene használni. Kár, hogy épp elutazunk ebből úgy öt napot, amin nem gyakran fogok alkotni. Majdcsak kiderül. Maximum majd hajtanom kell megint, mint az őrült. Ez már a holnap kérdése... Most álmos vagyok, szal lefekszem.

       Ma egész sokáig aludtam... Elfáradtam rendesen, és a barátomtól is csak 11kor értem haza... Csak 9 után ébredtem fel, nagyon jót aludtam.
    A mai nap még két és fél tétel vár rám, de igazából semmi kedvem hozzá... Iszonyatos, hogy milyen meleg van, én meg inkább egész nap a tus alatt állnék...
    Holnap lesz a húgom ballagása, és a betekintés is az középszintű dolgozatokba. Az utóbbi délelőtt lesz, és kíváncsian várom, mit hogyan javítottak... Van egy olyan érzésem, hogy a töritanár direkt szívatott... Majd kiderül, mert megnézem és le is fénymásoltatom. Aztán, ha valami nem stimmel, akkor az ég óvja tőlem azt a szerencsétlent.
    A ballagási vacsora meg egy rémálom lesz... Mindenki veszekedni fog mindenkivel itthon előtte, és kifelé meg persze a tökéletes család képét kell mutatnunk. Nem csoda, hogy szeretnék elkerülni itthonról és minél kevesebbet szeretnék hazajárni. Csak nehogy a szüleimre hasonlítsak... Engem most csak-csak békénhagynak, de szeretncsétlen húgom... A saját ballagásán olyan kínosan és kellemetlenül fogja érezni magát, hogy az vmi
szörnyű...És nem tudom, mit tegyek majd, vagy hogyan vígasztaljam meg, mert teljesen nem lesz igaza, de akkor sincs joga senkinek sem elrontania az estéjét.
    Elegem van ebből a "tökéletes család vagyunk" álcából. Meg a családomból. Bárcsak sikerülne, és végre elmehetnék innen egyszer és minednkorra... Nem hinném, hogy sűrűn látnának. Én haza biztosan nem mennék, és hozzám meg nem jöhetnek. Az is biztos. Elég, hogy 18 évig az életem minden kis részletét meg szabták és meghatározták... Megpróbálok egyedül boldogulni. Ha elmegyek itthonról, úgysem fognak támogatni...

    Áh, megvan az egyetlen emelt szintű érettségim... végreee... nagyon jól sikerült!! Olyan jó érzés túlleni ezen az egészen...
    Egész délelőtt tanultam, azt sem tudtam, mit nézzek még át... annyira izgultam.  Csak késő délelőtt kellett bemennem, és annyit vártam, mire sorrakerültem...
    De jó tételt húztam. Volt időm bőven a kidolgozására.
    Amikor sorra kerülte, izgultam egy kicsit, de nem nagyon. Eszméletlenül jó volt minden, mindenről beszéltem, alig kérdeztek a végén... Megdicsértek, milyen jó voltam... Talán még
az érettségi végééig is eljutok egyszer:)
    De az még elég messze van. Még 3 tárgy, és vége ennek a nehéz időszaknak is. Majdnem két hét áll még rendelkezésemre, hogy mindenből felkészüljek, az még egész sok. Pénteken kell leadnom a tételeim egy részét, aztán majd vmikor kiderül, hogy is sikerültek. Már csak az éltet, hogy most megyek a Kicsimhez, és ha nem is alszom ott, azért csak eltöltjük kellemesen az időt:) Bár mostanában ő is kicsit furcsa. Mindegy. Na, megyek letusolok...

    Holnap megyek szóbelizni... Pfff. nem lesz egyszerű. Kicsit félek, azért mégiscsak emelt szint lesz. Az utóbbi néhány hét alatt többet tanultam, mint előtte bármikor, de nem érzem úgy, hogy felkészült lennék.
    Még át kellene néznem sokmindent, és nem tudom, lesz-e elég időm rá. Fáj a fejem, és nyűgös vagyok... nem is ismerek magamra.
    A napjaim lassan csak tanulásból állnak, már utálom az egészet úgy, ahogy van. De ha holnap sorra kerülök, utána már csak néhány szóbeli és vége... Annyira várom.

    Utána egy macska életét fogom élni... Eszem, alszom, hagyom, hogy kényeztessenek és azokkal leszek, akikkel igazán szeretnék... Lehetőségeim szerint.
    Na, megyek is, mert ha itt sírok, sosem leszek készen.