A mai nap még két és fél tétel vár rám, de igazából semmi kedvem hozzá... Iszonyatos, hogy milyen meleg van, én meg inkább egész nap a tus alatt állnék...
Holnap lesz a húgom ballagása, és a betekintés is az középszintű dolgozatokba. Az utóbbi délelőtt lesz, és kíváncsian várom, mit hogyan javítottak... Van egy olyan érzésem, hogy a töritanár direkt szívatott... Majd kiderül, mert megnézem és le is fénymásoltatom. Aztán, ha valami nem stimmel, akkor az ég óvja tőlem azt a szerencsétlent.
A ballagási vacsora meg egy rémálom lesz... Mindenki veszekedni fog mindenkivel itthon előtte, és kifelé meg persze a tökéletes család képét kell mutatnunk. Nem csoda, hogy szeretnék elkerülni itthonról és minél kevesebbet szeretnék hazajárni. Csak nehogy a szüleimre hasonlítsak... Engem most csak-csak békénhagynak, de szeretncsétlen húgom... A saját ballagásán olyan kínosan és kellemetlenül fogja érezni magát, hogy az vmi
szörnyű...És nem tudom, mit tegyek majd, vagy hogyan vígasztaljam meg, mert teljesen nem lesz igaza, de akkor sincs joga senkinek sem elrontania az estéjét.Elegem van ebből a "tökéletes család vagyunk" álcából. Meg a családomból. Bárcsak sikerülne, és végre elmehetnék innen egyszer és minednkorra... Nem hinném, hogy sűrűn látnának. Én haza biztosan nem mennék, és hozzám meg nem jöhetnek. Az is biztos. Elég, hogy 18 évig az életem minden kis részletét meg szabták és meghatározták... Megpróbálok egyedül boldogulni. Ha elmegyek itthonról, úgysem fognak támogatni...
