rendesen. Természetesen eszik meg marják egymást ott, ahol lehet, én meg viseljem el...nem tudom, igazából az is lehet, hogy én élem meg túl drasztikusan ezt az egészet. Majd kiderül. De azért jó lenne kicsit kipróbálni, milyen lenne nem itthon lakni... Majd talán ha egyszer sikerül igazán elfogadniuk azt, akit szeretek. Vagy nem is erről lenne szó?...Valójában nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy több, mint 7 hónapja olyan szerelmes vagyok... Velem még sosem történ ilyen, éltem mindenki kicsapongó életét, ahogy az lenni szokott, és végre igazán megállapodtam!!! Persze, volt már ennél hosszabb kapcsolatom is, de nem voltam szerelmes. Most meg olyanok vagyunk, mint akik alig egy hete vannak együtt:) Ez az, ami igazán boldoggá tesz.
A maradék érettségimhez meg majdnem van még egy hetem. Ki kellene használni. Kár, hogy épp elutazunk ebből úgy öt napot, amin nem gyakran fogok alkotni. Majdcsak kiderül. Maximum majd hajtanom kell megint, mint az őrült. Ez már a holnap kérdése... Most álmos vagyok, szal lefekszem.
